Az MST története

Kimondhatatlanul nagy öröm volt számomra, amikor érettségi után, 1966, augusztus végén, beléptem az akkor frissen épített, modern Stoczek utcai Martos Flóra műegyetemi leánykollégium-ba, amely többek szerint, kifejezetten „vegyészkari kollégium” célzattal épült, ám ez akkor, a kor erkölcsi és eszmerendszerébe nem fért bele. A döntés, hogy „legyen egyelőre egyetemes leánykollégium”, számomra kedvező volt, mert több kar lányai kapták meg az épületet.
Így kerültem első éves villamosmérnök kari hallgatóként én is ide.
1967-ben, az első féléves vizsgák után, egy alkalommal, a földszinten a liftre várva, a fsz 2-es szoba félig nyitott ajtaja látni engedte, hogy stúdiónyi technika van a földön, székeken, (rádió, magnó, lemezjátszó, erősítő, mikrofonállvány, stb.), odaléptem, megkérdeztem:
Mi van itt? Raktár, vagy valami stúdió?

Mivel Kiss István, technikai vezető /első, mint ilyen/ volt akkor, a technikáról és annak fejlesztéséről ő tud beszélni a legjobban.

Hogy milyen volt a kezdet, azt érzékelteti az alábbi kis írás, amelyet 1989-ben írtam, egy akkori találkozó alkalmára. Most szeretném ezt a kis gondolathalmazt ide is lemásolni:
Tehát 1989- 14 évvel a végzésem után:
A stúdió történetének 5 éve /1970-75/ számomra a kollégiumba érkezésem első napján elkezdődött. Ház László – mint kiderült a stúdió akkori vezetője – kopogtatott estefelé kollégiumi szobánk ajtaján és imigyen szólt: „Lányok, van itt egy kollégiumi stúdió, szeretnénk, ha Ti is dolgoznátok benne, ezért gyertek le nyolckor a fsz. 1-2-be – ott a stúdió – s csinálunk veletek riportot”. „Stúdió”? azt sem tudtuk, kis vidéki lányok ,mi fán terem az! Mikrofon, magnó fejhallgató ismeretlen, vagy messziről szemlélt tárgyak voltak akkor még számunkra, de a kíváncsiság erősebb volt mint félénkségünk, hát este nyolckor ott voltunk a fsz. 1-2-ben Windisch Erzsi szobatársammal és Vér Klárival. A riport – ízes tájszólásban, teli lámpalázzal-de elkészült, s mi „lentmaradtunk” 5 évre!

Heckmanné Varga Ildikó vagyok (eredetileg Varga Ildikó, de a Hekivel – Heckmann Ferenc – való házasság révén kissé meghosszabbodott a nevem).

1974-78 között voltam a MST tagja, Horváth Éva cipelt be, miután kiderült, hogy Zalaegerszegen szomszédok voltunk. Első élményem félénk vidéki lányként Hümérrel (Hegyi Gábor – akiről aztán a fiam a nevét kapta) való találkozásom volt, aki egy szál lezseren begombolt rongyos vegyészköpenyben, bozontos hajjal és borostával, talpig mocskosan (keverőasztalt szerelt) próbált elijeszteni, szerencsére sikertelenül. Éva mellett váltam stúdióssá, aztán a Kovács Mariann volt a stúdióvezető egy évig, én pedig ’76-tól ’78-ig, mikor is nagy nehezen sikerült Gadányi Beát rábeszélni az átvételre, aki aztán nagyon élvezte, és ügyesen is csinálta (most vele lakunk egy városban, Szombathelyen).

1975-1981 stúdió tag: bemondó, napi szerkesztő, riporter, azt hiszem 1977-1981 stúdió vezető, 1981/1982 stúdió nevelőtanár.

1975-1982 nagyon sok emberrel dolgoztam együtt a stúdióban. 25-30 év nagyon hosszú idő és már jó néhány vezetéknév nem jut eszembe, de az arcok és az élmények most is bennem élnek. Legszebb éveimet töltöttem a Martos stúdióban és soha olyan jó közösséggel nem találkoztam, mint ott és azokban az időkben. Nem felejtem az éjszakákba nyúló irodalmi műsor felvételeket, a beszélgetéseket, az adások utáni kocsmázásokat, a tatai táborokat, felkészüléseket a Show’s Shonkára, a jó bulikat az Ars Presso-n. Bennem élnek a heves viták a kollégiumi bizottsággal, mikor küzdöttünk a költségvetésünkért.

Fut, szalad az idő. 30 év, az tekintélyes kor. Még egy ember életében is.
30 éves a Martos Stúdió! Megjegyzem. 30 éve érettségiztem. Úgy látszik számomra ez az év az évfordulók éve.

Valaha réges-régen ifjú kollégistaként a haverommal néhány képet rajzoltunk, díszíteni akarván szobánk csupasz falát, mikor kopogtattak:
– Van kedvetek segíteni? Néhány plakátot kellene széthordani az egyetemen, látom úgyis rajzoltok…
Nos Ő volt Gadányi Bea, a plakát pedig a budapesti OST eseményeit hirdette. Ez volt első találkozásom a Stúdióval.
Aztán Bea meghívott a toborzógyűlésre.

1982 tavasztól, 1992 őszig stúdióztam, 1983 tavasztól 1985 tavaszig voltam stúdióvezető. Örökös tag, Aranykulcsos tag vagyok.
Miután 1982 januárjában az első félévet túléltem az egyetemen, körülnéztem a kollégiumi körök háza táján, hogy milyen kikapcsolódási lehetőségek vannak, és miután a gimiben nagy lemezgyűjtő voltam, logikusan vezetett az irány a Stúdióba. Lementem egy adásra, a következő héten pedig már a Chrenkó Fülit is vittem, akiről tudtam, hogy hevesen érdeklődik a technikai dolgok után. Fábián Bea stábjába kerültem, egy Pink Floyd sorozatot kellett készítenem bemutatkozóként, bár nagyon felkészültem, leírtam előre a szövegem, de borzasztóan sikerült, alig bírtam felolvasni is, nem hogy rögtönözni. 

1984-1990 stúdió tag – bemondó, riporter, műsorszerkesztő, 1985-1989 stúdióvezető.

Bruttso beszámolójában már bemutatta a pezsgő kollégiumi életet, amibe én belecseppentem az egyetem elején. Már a Kémszám táborban ízelítőt kaptunk belőle és Tömösnek és Zozinak köszönhetően az évfolyamunkból többen egyből a Stúdióban, kezdték az évet. A Győri kispad (Márti, Kriszta, Erzsi, Dóra) lényegesen javított a fiú-lány arányon a Stúdióban. Mint Bruttso mondta, eleinte én hevesen tiltakoztam ellene, hogy stúdiós leszek, de a néptánc próbák helyett mind sűrűbben Tömösék adására kezdtem lejárni. Először csak éppen beolvasni valamit, mert kell egy női hang, aztán már hoztam egy novellát és így tovább. Hiába a Stúdió és a stúdiósok vonzásának nem lehet ellenállni!

„Ez a társaság kívülről nézve annyira durva, hogy belülről csak jó lehet” – ez volt az első gondolatom, mikor az 1987-es Gólyatáborban röplabdázni láttam a Martos Stúdió csapatát. A kispad egy láda sör volt, épp ezért sűrűn cseréltek, hiszen mindenki – ha csak egy kicsit is – szeretett volna a közelébe kerülni. Tulajdonképpen már ott, a táborban eldőlt, hogy nekem is közéjük kell tartoznom, és Kenéz Petivel együtt már az első héten lent voltunk a Stúdióban. Akkor kezdett még Egér és Bágyi Pityu is, és bár az akkori elsősökből kezdésnek csak ennyien jöttünk össze, Ági szerintem ezt is nagy eredménynek tartotta. Pedig ez az évfolyam a későbbiekben még inkább kivette a részét a stúdiós munkából: Arthúr, Kókai Szilvi, Pintér Szilvó, Bajkai Tibi, Hegedűs Laci, Marlow, Nagy Ancsa, Bajzek Kati, Papp Pityu mindannyian ugyanakkor kezdték az egyetemet, és bár lehet, hogy nem ebben a sorrendben, de később ők is csatlakoztak a Stúdiós csapathoz.

Ha jól emlékszem ez 1992-93 volt, tehát egy évig voltam stúdióvezető.

A stafétabotot Papp Ákostól vettem át, talán eléggé viharos körülmények között a Szent-György-hegyi túristaházban. A technikai vezető Egér lett, a zenei vezető Kókai Szilvi és most először egy új pozíciót is választottunk: gazdasági vezető, személyében Papp Istvánt. Mindannyian 4.-5. évesek voltunk, ami mutatta is, hogy túl hosszú stúdióvezetési pályafutásnak nem fogunk elébe nézni. Ebből a korosztályból meg az 1-2 évvel fiatalabbakból ekkor igen népes és kreatív csapatunk volt. Azt gondolom ebben az időszakban ismét sikk volt a Martos Stúdió tagjának lenni.

1991 szeptemberében kerültem a Martos kollégiumba. Évfolyamunkban hamar kialakult egy 6-8 fős társaság, akikkel közös programokat szerveztünk. Kedvenc esti szórakozásunk a mozilátogatás volt. A hazai és nemzetközi művészfilmektől kezdve a legújabb hollywood-i produkciókig mindent megnéztünk. Amikor nem moziztunk, akkor pedig az utcákat jártuk, és ismerkedtünk fővárosunk „nevezetességeivel”. Sok belvárosi sörözőt, biliárd szalont, kiskocsmát látogattunk végig.
A Martos Stúdióval a Marathon idején ismerkedtem meg. Egyik este kopogtattak a szobánk ajtaján. Két ismeretlen fickó azt kérdezte tőlünk, hogy szoktuk-e hallgatni a MST adásait? Melyik hullámhosszon fogható? –kérdeztem vissza. Válasz gyanánt az alacsonyabbik (Egér) fölágaskodott,és az ajtófélfa fölött elhelyezett – leginkább egy ócska klímaberendezésre hasonlító – fehér-szürke műtárgyon eltekerte a potmétert. Ekkor a falikutya elkezdett csaholni. Azon a héten ki sem kapcsoltuk a házikedvencet.

1995-1998: Stúdiótag, 1996-1998: Stúdióvezető

Sajnos az évszámokat sohasem tudtam jól fejben tartani, nézzétek el nekem most is.

Nehéz dolgom van, mert én vagyok az utolsó a sorban. Én már nem láttam a stúdió tündöklését, csak a bukását. Jómagam sokat bújtam a régi naplókat, nézegettem a fekete-fehér képeket. Szerettem volna átélni azt a pörgést, amit régebben a stúdió jelentett. Még volt néhány lelkes fiatal, de a számuk egyre csökkent, így a stúdiós létszám szép lassan elapadt. Kevesen voltunk, de még igyekeztünk jó adásokat készíteni, hetente többször is, amíg még elegendő ember volt a két stáb kialakításához. Emlékszem az esti mesékre, amiket alig tudtunk elmondani, mert annyira fojtogatott bennünket saját nevetésünk ☺ Remélem, rajtunk kívül más is szórakozott ezeken az adásokon, bár már igen kevés szobában volt falikutya, azok is rossz állapotban voltak, és az embereket jobban érdekelte a Danubius meg a Juventus rádió adása, meg a számítógépes játékok.

Az MST tagok
MST naplók
Galéria
Hangfelvételek
20 éves meghívó
arany ember fesztivál
emestimese
fecsegőrecsegő
gyerekek beszélgetnek
hét
hétfői szignál
keddi szignál
ki az első
könnyű álmot
örömadás reklám
szerdai szignál
csőharangok és tűzszekerek
emestimese szignál
globus szignál
lapszemle szignál